Macskagyökér

A növény már az ókorban is ismert és közkedvelt volt, de a Valeriana nevet csak a X. század körül kapta, ami a latin valere (erős) szóból származik.

A herbalisták már a középkorban csodaszerként tartották számon, és a “mindent gyógyító” névvel illették. Ebben az időszakban például Skóciában hatástalannak tartottak minden olyan főzetet, amiben nem szerepelt összetevőként a macskagyökér. A növény szaga nem csak a macskáknak nem tetszik, az emberek számára is igen elviselhetetlen.

A 18. században a gyógynövényszakértők emésztésserkentőként, valamint a hisztéria és a menstruációs tünetek kezelésére ajánlották. Egy századdal később bővült a repertoár, a macskagyökeret már az epilepszia és a hipochondria ellen is javasolták. A két világháborúban a robbanás okozta sokk és az ideges stressz kezeléséhez használták.

Számos népi elnevezése is van, például macskagyökönke, háromláb, büdösgyökér, holdgyökér.

A növény nyugtató hatású vegyülete a gyökérben a legmagasabb koncentrációjú.

  • Nyirkos, lápos réteken, árnyas erdőkben előforduló évelő növény.
    Május-júniusban virágzik. Kertben is jól növekszik.
  • A macskákat vonzza, izgatja a növény átható, erős szaga, innen ered a neve.
  • Népies elnevezései: baldrián, bádiánfű, fordulófű, hodolán,
    macskagyökönke, mezei nárdus, Szent Magdolna füve, valerián, terjékfű.
  • Hatékony nyugtatószer, enyhe altató hatású, a túlterhelt szívet nyugtatja.
  • A növény gyökerét hasznosítják gyógyászati célokra,
    aminek szaga egyáltalán nem kellemes.
  • Fejfájás, izomgörcs és bélirritáció esetén is használják.
  • Már az ókori görögök is ismerték, a középkorban szinte minden főzet tartalmazta.
  • A XVII. században a pestis egyik ellenszerének vélték, de a föld másik oldalán, az indián bölcsek is előszeretettel használták.

Forrás: hazipatika.com, wikipedia.hu